|
A HEOL felvétele
Király
Fejedelem
Katona
Mester
Aranyszarvas
Lantos
Europa
Hamvas
Borrend
Fesztival
Trezor
Hirek
Kapcsolat
Gyöngyös:
Hamvas-fürt bordíj
Átadták
az V. Hamvas-fürt borművészeti díjat a gyöngyösi hegyközségnek a mátraaljai
város önkormányzatának dísztermében 2007. november 16-án, pénteken este.
Molnár
Pál újságíró, a kuratórium elnöke a
laudációban Hamvas Béla írását idézve rámutatott: a gyöngyösi bor már a múlt század negyvenes éveiben fogalom
volt az országban. A 281 hektáros bortérségben ma arra kell törekedniük a
borászoknak, hogy „jó vendéglátó, kellemes társalgó, sokszor elmés”
borokat kiérlelve európai hírnévre tegyenek szert.
Mihály
Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a
Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz kisplasztika alkotója felhívta a
figyelmet arra, hogy már Hamvas Béla is kiválónak értékelte a gyöngyösi
bort, a ma borászainak az egyszer már elért színvonalat kell meghaladniuk.
Nagy
István, a gyöngyösi hegyközség elnöke
fájdalmát jelezve rámutatott: az uniós támogatások ma inkább az értékes
tőkék kivágásában, s nem megművelésében teszik érdekeltté a gazdákat. A
nagy múltú borember elénekelte a „Bor, bor, bor, de jó ez a bor, a
gyöngyösi bor” – kezdetű híres helyi borstrófát.
A
gyöngyösi polgármester, Hiesz György úgy látja: ma a borászok
közötti egység megteremtése, a közös érdekeltség fölismertetése a fő
feladat. Az évezredes múltú mátraaljai bortérségben a természeti adottságok
magas színvonalú bortermelésre kínálnak módot - mondta.
A
Heves megyei, egri központú borászati kutatóintézet hamarosan a gyöngyösi
Károly Róbert Főiskola intézményeként működik tovább – jelentette be az
ünnepségen Magda Sándor, a főiskola rektora, országgyűlési
képviselő. A professzor szerint így Gyöngyös az észak-magyarországi
borterület tudományos központjává emelkedik.
Dr.
Tatár László, a városi önkormányzat
fideszes frakcióvezetője amellett érvelt, hogy a helyi szőlős gazdáknak a
sok évszázados hagyományokra kell szakmailag is építeniük.
A
Márton napi ünnepkörhöz kapcsolt rendezvényen a gyöngyösi Come Prima Énekegyüttes
Bárdos Lajos feldolgozásait mutatta be a közönségnek.
A
díjátadást a hegyközség borainak kóstolásával fűszerezték a szervezők: a
szürkebarát, az olaszrizling, a rizlingszilváni – EU-konform nevén Müller
Thurgau – mellett a vörös cabernet franc és cabernet sauvignon is
érzékeltette a helyi dűlők képességeit.
Laudácó:
„A hegyi borok? Kezdem a GYÖNGYÖSI-n. Szépen kiöltözött bor.
Minden megvan benne, ami a korrekt megjelenéshez szükséges. Ehhez képest jó
vendéglátó is, kellemes társalgó, sokszor elmés. A GYÖNGYÖSI-nél kezd egyre
fontosabb lenni a kor. Minél öregebb, annál tüzesebb, mint a helyesen érett
lélek mind. A legjobb pogácsához és szendvicshez.”
Kedves Hölgyeim és Uraim!
A kereken 110
éve, éppen novemberben született Hamvas Béla még a
múlt
század negyvenes éveinek elején írta ezt a gyöngyösi borról. A
kiváló magyar
bölcselőnek talán a legtöbbet idézett műve A bor
filozófiája. Ez a könyv is bizonyítja, hogy hazánkban
fogalom volt a
gyöngyösi bor.
Érdemes megint
és minél előbb fogalommá érlelni, nemesíteni.
Egyes
történelmi leírások azt állítják, hogy ezer éve is zajlott itt
szőlőtermesztés.
A törökök állítólag dézsmabort szedtek az itteni
gazdáktól,
és a hódoltság után a vörös kadarka terjedt el az állítólag
fehér boroknak
teremtett Mátraalján.
Legendás az
1700 években épült 26 farkasmályi pince. Letarolta ezt a
térséget
is a filoxéra vész. És utána - egy évszázada - jelent meg itt
egy
különleges bor. Francia-országból indult, német közvetítéssel jutott
el
hozzánk, már szinte csak Magyar-országon termesztik, tehát neve
logikus módon olasz-rizling.
Ma a
hozzáértők szerint az egykori ferences barnabarátok városában a
szürkebarát a leginkább reményteljes fajta, de igen jó zamatokat ad az
itteni kereklevelű, divatosabb nevén:
chardonnay is.
Noha a 281
hektáros hegyközségi területen a rizlingszilvánival, a
leánykával,
a zenittel, a zweigelttel is kísérleteznek.
Danubiána,
Gyöngybor, Sőregi, Dudás, Mészáros, Kovács – ezek a
nagyobb
pincészetek a térségben. Nekik, vagy új próbálkozóknak kell
szépen
kiöltözött, jó társalgó, elmés borokkal akár Európában vagy a
tengerentúlon
is fogalommá tenni a gyöngyösi bort.
Üde
megerősítés ehhez a Hamvas-fürt bordíj.
Mihály Gábor bronz kisplasztikáját eddig az egerszalóki
Lőrincz György,
az egri
- tragikusan elhunyt - Gál Tibor, a villányi Bock József és a
neszmélyi
borvidék vehette át.
Ötödikként a
gyöngyösi hegyközség kapja ezt a közönségdíjat,
amelyet
nem szakemberek, ám a borhoz egyre jobban értő magyar
értelmiségiek
alapítottak.
A kis
bronzkancsó az első szobor, amely Hamvas Bélát megformálja.
Alkotója,
Mihály Gábor korábban sok-sok egyéb között a Hungaroring
jelképét,
a nagy téplasztikát készítette, a Lausanne-i Olimpiai parkban
a Kerékpárosok
szobrát helyezte el, ez alighanem a legismertebb műve
eddig.
Emellett Szent István, Szent László, a Szent Korona szobra
került
ki a kezéből, csapatnyi magyar sportoló alakját is bronzba
öntötte.
Vélhetően az ősi
magyar borvárosban, Gyöngyösön a lehető legjobb
helyen
lesz az idei Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz
kisplasztikája
is.
És a Heves
megyében, Fedémesen született, Európa-szerte híres
papírmerítő
mester, Vincze László díszoklevele is - remélhetőleg -
sokáig
emlékeztetheti a helyieket a Hamvas Béla-i jóslatra: Végül is
ketten maradnak:
Isten és bor.
|
Hamvas-fürt:
Hajóson a legrangosabb közönségdíj
Kőfalvi Magdolna bormesternek
Mihály Gábor szobrászművész nyújtja át a Hamvas-fürtöt
A
Villányiaknak is kihívást jelent a hajósi borvidék – hangzott el a Magyar
Borok Házában szombaton – október elsején – este. A budai Vár jeles
épületében adták át az idei, tizenkettedik Hamvas-fürt bordíjat. A hazai
borközélet legrangosabb közönségdíját ez alkalommal egy hajósi bormester,
Kőfalvi Magdolna vehette át.
A
százhektáros szőlőültetvényen gazdálkodó hajósi bormester az első női
díjazottként veheti át a Hamvas Bélát megformázó bronz kisplasztikát,
elsősorban azért, mert az alföldi borvidéken jutott csúcsminőségre
vörösboraival – mondta a kuratórium elnöke, Molnár Pál a díjazott személyének
bejelentésekor.
Kőfalvi
Magdolna teljesítményéről Nanovfszky György nagykövet mondott laudációt.
Mint részletezte: a bormester tevékenységét a nomen est omen két epitetum
ornansa jellemzi: először a hajósi borrégió másodsorban pedig a – cégének
nevében lévő – „Brilliant” szó, amely ragyogót, csillagót, briliánsan
csillogót jelent.
Mihály
Gábor, Molnár Pál, Nanovfszky György
Mihály
Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő
bronz kisplasztika alkotója a díjat átadva kijelentette: Kőfalvi Magdolna
vörös borai minden bizonnyal Hamvas Bélának a tetszését is elnyerték volna.
Kőfalvi
Magda és Mihály Gábor
A
kitüntetett bormester, Kőfalvi Magdolna a díjat megköszönve jelezte:
elsősorban a hajósi borvidéket ajánlja a közönség figyelmébe, mivel ennek a
térségnek az adottságai megegyeznek a Duna túlsó oldalán lévő szekszárdi
borvidékével.
A
Hamvas-fürt
Képek:
Bujáki László
Erre
erősített rá Zelnik József, aki a Magyar Borakadémia alelnökeként
köszöntötte e borakadémia kitüntetett tagját: Kőfalvi Magdolnát. Mint
fogalmazott: ha Hajóson „a magyar bor ilyen nagyasszonyai” tevékenykednek,
akkor Hajós előbb-utóbb a villányiaknak is kihívást jelent.
A
Magyar Borok Házában tartott ünnepségen a Tabulatúra együttes többek között
Tinódi Lantos Sebestyén szerzeményével érzékeltette, hogy a magyar
borkultúra sok évszázados nemesítésre tekint vissza.
Forrás:
www.preshaz.eu/Hamvas.htm
|
Hamvas-fürt
Bordíj,
alapítva 2005-ben
Alapította
Mihály Gábor szobrászművész és
Molnár Pál újságíró
Budapesten. A díj a borkedvelő közönség nagyrabecsülését fejezi ki
azon borászok iránt, akik a Szent Korona örök tartományaiban művészi
szintre emelték a bor készítését, valamint azon alkotók iránt, akik a
magyar borműveltséget tovább nemesítették. Átadatik évente a Szent
Márton napi ünnepkörben.
A
díjazottak
2005. Lőrincz György,
Egerszalók
Gál Tibor posztumusz, Eger
2006. A Neszmélyi
borvidék,
átvette: Kamocsay Ákos és Szöllősi Mihály
Bock József, Villány
2007. A Gyöngyösi hegyközség,
átvette Nagy
István hegyközségi elnök
A Székelyhídi borszer, Partium
2008. Szarka
Gyula, Felvidék
Prímási Borrend, Esztergom
átvette Lomnici Zoltán alelnök
2009. Szeremley
Huba, Badacsony
Rohály Gábor, Budapest
2010. Kaló
Imre, Bükkalja
Mihály
Gábor szobrászművész átnyújtja a Hamvas-fürt bordíjat Kaló Imrének az
esztergomi Prímás pincében
Tóth Béla felvétele, mno.hu
A magyar
boralkimista
Mielőtt
ezen a világon kert, szőlőtő és szőlő létezett volna, a lelkünk
megrészegült a halhatatlan bortól. A
legnagyobb szufi misztikus költő Jalal-od-Dîn Rumî tárta fel és rejtette
el egyszerre így a bor titkát, hogy mi, akik együtt vagyunk bortermelők,
borszeretők és profán borszertartások pohárnokai a tudati jelenlét és a
már elszabadult képzelet határán egy pillanatra mindig megtorpanjunk, és
hajtsuk meg fejünket az örökké kiismerhetetlen ital, a bor előtt. És
hajtsuk meg néha a fejünket az ismeretlen vagy nagyon is ismert borász,
mint Kaló Imre előtt, és úgy, mint a misén szokás, üdvözöljük egymást a
szeretet jelével.
Üdvözöljük
az embert, akiben egyszerre van jelen Noé szőlőtőt-világot mentő
megszállott felelőssége, Dionüszosz drámai borvadsága, Lót megalázó
részegsége, az alkimisták méregkeverő titkolózása és az eucharisztia
papjainak megváltást celebráló szelídsége.
A
mai világ bibliai jelenésekre hajazó történéseit látva, egyre inkább az,
az érzése az embernek, hogy a nagy mítoszok nem egy múltbéli fantasztikus
történetet mesélnek el, hanem képek a jövőből, szinte már tanmesék arról,
hogyan kell katasztrófák, a földi élet végső fenyegetettsége idején
viselkedni azoknak, akik így beavatottak és merik is vállalni borzalmas
tudásukat.
Napjainkban,
amikor már a fekete mágia halállal-halálos eszközeivel folyik a földi
teremtés szellemi erkölcsi és anyagi szennyezése, akkor talán a
legnagyobb beavatás a túlélésbe, az ezerszer áldott és szent élet
átmentésére, a Noé bárkája képlet. Félő, hogy nem vettük észre, hogy maga
a Föld Noé bárkája, s maga a történelmünk az a Vízözön, amit
mindnyájunknak úgy kellene túlélnünk, hogy átmentsünk egyenként legalább
egy önként és szeretve vállalt értéket, minőséget, igazságot a történelem
szabad akaratunktól áldott és fertőzött hazugságözönén. Különben nem
vagyunk mások, mint kiszolgáltatott állati testben rejtőzködő,
sajátmagunk számára is megfejthetetlen, titokzatos élősködők.
Talán
nem véletlen, hogy manapság, ha borról és borászokról gondolkodik az
ember, ilyen szellemi „részegségbe” esik. A bor s főleg a bor
szimbolikája, mint az alkimisták olyannyira vágyott csodaelixírje
odavonzza a gondolatot világunk legmélyebb, legrejtettebb ügyeihez, s
szinte már monomániásan odakötözi az elmét kikerülhetetlen titkok forrásaihoz.
Pedig a bor látszatra egyszerű dolog. Vegyészeti pontossággal fel tudjuk
írni képletét. A borászati kémia egzakt tudomány, ma már cseppet sem
alkímia. S az átváltozás, az édes must mindig csodált nemes borrá
erjedése is csak egy képlet:
C6H12O6+2ADP+2H3PO4→2CH3-CH2-OH+2CO2+2ATP+2H2O
Látjuk,
ilyen egyszerűen leírható a csoda, a világ megneveztetett, s nekünk is
lassan a homlokunkon izzik az egy vagy a kettő vagy már a három 6-os.
Ebben
a mindent digitalizáló világban csak Noé, csak a Noék, a Kaló Imrék
tudják, hogy a legnagyobb csapda az a csábítás, amely csak a számokat
akarja fölvitetni a bárkára. Nem a számok, hanem a szőlőtő az élet. És a
szőlőtőn – ahogy az Úr mondta – mi magunk a vessző.
Van
valami jelképes erő abban, ahogy az elmúlt negyed században Európában és
Európából kiindulva a világban egy olyan új minőségi borkultúra alakult
ki, amely a történelmileg ismert legnagyobb, legszebb borok színvonalát
messze meghaladja. Mintha a minden minőséget zagyva középszerre váltó
Szép Új Világ elleni lázadásként éppen a nagybor mutatná fel azt a
példát, azt a megkérdőjelezhetetlen értéket, amivel a világ feketemisés,
erőszakolt öngyilkosságát el lehetne kerülni.
Manapság
Magyarországon szinte egyik pillanatról a másikra, szemünk előtt válnak
nagyszerű emberek borbeavatottakká, a borról való olyan tudás bölcseivé,
amire szinte nem volt példa a történelemben. Az ember már-már hinni véli,
hogy világunkban egy nagy borösszeesküvés folyik, és rejtett
nagypáholyokban titkos órán arisztokratikus borpápák és püspökök egyre több
embert avatnak be a bor alkímiájába.
Ám
ugyanúgy, ahogy az alkímiában is jelen volt a máig megfejtetlen,
rendkívüli magas szintű tudástól a szemfényvesztő szélhámosságig minden,
úgy jelen van ez a mai újkeletű borászatban is. Még a róla való beszéd is
hasonló, a történetet a beavatottság szintjén értőktől, a gasztrognómiai
és oinognomiai nyelvi giccsig. De most mi ezzel ne foglalkozzunk, mert
úgy járnánk, mint az, aki a tengerről akar beszélni, és csak a tengeri
betegségről tud.
A
dionüszoszi borünneptől az Eucharisztia boráldozatáig már ismerni véljük
a bormisztika meghatározó jelenségét a szellemtörténetben. Azt viszont
csak most kezdjük sejteni, hogy maga a bor, a borban lévő termékminőség,
maga az egyik legfurcsább misztika, már ha egy ilyen kézzelfogható,
ízlelhető és szagolható véglegesen emberi dolgot szabad így nevezni. De
mitől ilyen véglegesen emberi a bor, hogy maga Krisztus sem tudja
kihagyni a testnek föltámadásáról, a valóságos testnek valóságos
föltámadásáról szóló ígéretéből.
Talán
mégis az alkimisták megszállott módszerével kellene feltárnunk a bor
testét és lelkét. Vagy már elkéstünk, mert valakik titokban aranyvesszőt
termő szőlőhegyekben, rejtett pincék mélyén lombikok fölé hajolva mondják
a borabrakadabrát, kísértik az Istent, kutatnak a legföldöntúlibb eredetű
földi minőség után. Vélhetőleg ezek a borász mesterségben rejtőzködő
alkimisták, így Kaló Imre is rátaláltak Paracelsus, Morienus, Geber és
Hortulanus tudásának alaptételére, mely szerint: „A Nap a legnemesebb az
égen, a bor a növényi termékek, az ember az állatok, és arany az ásványok
között.” Ha ebből a tételből indulunk ki, észrevehetjük, hogy az
ezoteriai kutatásokban történelmi fordulat állt be. A régi alkimisták
aranycsinálási láza a magukat borászoknak nevező új alkimistáknál
borkészítési lázzá változott.
Ha
ez egyáltalán változás, mert mi volt az alkimisták valódi tevékenysége,
amit a nép és bugyuta uralkodók felé arany utáni kutatásként álcáztak?
Egymás között viszont világosan kimondták az alkímia igazi célját,
ahogyan az a Hydrolithus Sophicus sen Aquaricum Sapientum alkimista
iratban is olvasható: …. A Mindenható, az emberek iránti szeretetétől
hajtván, bizonyára elrejtett a világban néhány csodálatos arkánumot,
melyek által is az egész világ minden tökéletlen, beteg és hiányos dolga
megújítható és visszahozható azok valamikori életereje. Ezért kell tehát
átalakítani a szennyezett anyagot arannyá tisztítva, hogy rájöjjünk
közben a nagy átalakítási folyamat lényegére saját magunk nemesebbé
tételére, aminek végső arkánuma az öröklét titka.
Kaló
Imre és a nagy magyar borászok, újkori alkimistákként tudva-tudatlanul,
mintha ezzel kísérleteznének, s amit már eddig boralkotásból elértek, az
a világon is egyedülálló. Ezt nem csak a magyar borsovinizmus mondatja velem,
hanem annak biztos tudata, hogy ha a magyar minőségi borászat ilyen
értékes építkezéssel folytatja útját, tíz éven belül a világ
legizgalmasabb borkultúrája lehet. Persze ehhez rengeteg munka kell,
alázat, mert végül is csak az lesz nagy borász, aki az aranyat borrá
tudja alakítani, és aki maga is, belülről is arannyá, alkímiai arannyá
tud változni. Isten éltesse az egyik legnagyobb magyar boralkimistát,
Kaló Imrét.
Zelnik
József
a Magyar Borakadémia alelnöke
Borszakértő,
borszakíró, borbíráló mester kapta az európai borászati elismerést, a
tizedik alkalommal átadott Hamvas-fürtöt. A legrangosabb hazai
közönségdíjat Rohály Gábor, a borbírák doyenje vehette át a budapesti
Vármegye Galériában a János napi boráldást megelőző rendezvényen vasárnap
délután.
Rohály
Gábor munkásságában folyamatosan deklarált célja volt a magyar borászati
szaknyelv: a "borszaknyelv" fejtése, kristályosítása.
Rohály szerint kínálkozzon mindenre szabatos szakszavunk, amely mindenki
számára legyen áttetsző, tükrös. Például a barrique hordó helyett:
új kishordó. A rövid szó jól érthető és szakmailag tartalmazza mindazt,
amit a borkészítésben a francia szón értenek – mondta a laudációban
Molnár Pál, a Hamvas-fürt bordíj kuratóriumának elnöke. Mint részletezte:
Rohály több folyóiratnak rovatvezetőjeként és szabad újságíróként
publikál. Megjelent cikkeinek száma jóval meghaladja a százat. Részt vett
az Oxford Companion to Wine című borkézikönyv magyar fejezetének
kimunkálásában. Ennek hatalmas jelentősége van, hiszen Nyugat-Európában
számos ország hazánk borászatát a Balkánhoz sorolja, és kiábrándítóan
kevés magyar bormesterről tudnak.
A
Hamvas-fürtöt évente kétszer adják át kiemelkedő borásznak, illetve olyan
alkotó értelmiséginek, aki a magyar borműveltséget sikerrel nemesítette.
Maga a díj egy, Hamvas Bélát ábrázoló bronz kisplasztika, amelyet
Mihály Gábor alkotott. A díj nyertesének hagyományosan maga a
Munkácsy-díjas szobrászművész nyújtotta át az elismerést.
Az
ünnepségen jelen volt többek között Rieger Tibor M. S. mester-díjas
szobrász, Esterházy Péter Kossuth-díjas író, Zelnik József, a Magyar
Borakadémia alelnöke, Czipott Péter, amerikai magyar irodalmár, Vincze
László papírmerítő iparművész. A díjazott Rohály Gábor a díj átvétele
után bemutatta azt a napokban megjelent angol és japán nyelvű
szakkönyvet, amely – részben közreműködésével – a magyar borászatot
mutatja be a két szigetországban.
A
díjátadás után a közönség részt vett a belvárosi Nagyboldogasszony
plébániatemplomban rendezett latin nyelvű János napi boráldó szentmisén.
Hamvas-fürt
díjat kapott
a Prímási Borrend
Az egyik
legrangosabb európai borművészeti elismeréssel, a Hamvas-fürt
díjjal tüntették ki a Prímási Borrendet. A Hamvas
Bélát ábrázoló bronz kisplasztikát szombaton Esztergomban, a János
napi boráldás keretében nyújtották át a magyar katolikus egyházfő
által alapított borrend képviselőjének.
„A Prímási
Borrend éppen az isteni arcot igyekszik tükrössé,
áttetszővé tenni, üzenve, hogy ez a különleges érték a magyar
borműveltségben benne rejlik” – utalt egy Hamvas Béla-i bölcsességre Molnár
Pál újságíró, a Hamvas-fürt kuratóriumának elnöke a Szent Adalbert
Központban rendezett ünnepségen. Az elnök laudációjában kiemelte, hogy a
Prímási Borrend a Szent Korona örök tartományaiban szervezi a borhoz kapcsolódó művelődési értékek
megóvását és sokasítását; valamint közvetíti a minőség
feltétlen tiszteletét, és a bor iránti elkötelezettség gondolatát a
társadalom számára.”
Mihály
Gábor Munkácsy-díjas
szobrászművész, a Hamvas-fürt kisplasztika alkotója azt hangsúlyozta,
hogy a borműveltség természetes része a derű, az olyanfajta emelkedett
jókedv, amilyen Hamvas Bélát jellemezte a borról folytatott
filozofálgatás közben. A nagy magyar íróról készült bronz kisplasztikát a
szobrászművész nyújtotta át Lomnici Zoltán volt legfelsőbb bírónak, a Prímási Borrend
alelnökének.
Molnár József,
a borrend titkára, a Vinum Primatis Zrt. vezérigazgatója beavatta a
közönségeket az esztergomi fejlesztési tervekbe. A prímási borpince
2010-re részben uniós forrásból Európa egyik legkülönlegesebb
borművészeti központja lesz, boltíves termeiben és folyosóin nemcsak a
szakma kiválóságait, hanem a nagyközönséget is fogadva. Ez az egyedülálló
létesítmény nem „csupán” bort, hanem tanulási lehetőséget is kínál majd
az embereknek.
A
díjátadáson jelen volt Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék
elnöke mint a borrend tagja, s megjelentek a magyar borászat nagy
alakjai, köztük Konyári János, a 2008. esztendei Év
borásza, balatonboglári mester.
A Szent
János napi díjátadáson Szarka Gyula, Ghymes együttes
énekese Balassi és Petőfi költeményeinek
megzenésített változatait énekelte el a népes közönségnek, dallammal
kifejezve a régi igényt: „Jó borokkal töltett aranyos pohárok járjanak mi
közöttünk.”
Nagy elismerést aratott a szentendrei Vincze László papírmerítő
mester díszoklevele; az iparművész egy XIX. századi, a történelmi
Magyarország borvidékeit ábrázoló, merített papírból készült különleges
térképet is adott az immár Hamvas-fürt borművészeti díjas Prímási
Borrendnek.
Prímási
Borrend, laudáció
A bornak
isteni arca van – írta Hamvas Béla A
bor filozófiája című alkotásában.
Kedves
Hölgyeim és Uraim! Társaim a borlovagi eszmében!
A
Prímási Borrend éppen az isteni arcot igyekszik tükrössé,
áttetszővé tenni, üzenve, hogy ez a különleges érték a magyar
borműveltségben benne rejlik.
„Küldetése, hogy segítse a Kárpát-medence
szőlészeti és borászati örökségének feltárását; a a kapcsolódó művelődési
értékek megóvását és sokasítását; valamint közvetítse a minőség
feltétlen tiszteletét, és a bor iránti elkötelezettség gondolatát a
társadalom számára” – olvasni a borrend bemutatkozásában. Ez a küldetés
vélhetően Hamvas Bélának is megfelelne.
A szakma
csúcsát megtestesítő Prímási Borbíráló Testület válogatja ki a Szent
Orbán Bormustra keretében a védjegy viselésére jogosult legjobb
magyar borokat. Sok évszázados borutakat tesz újra forgalmassá a rend,
amikor Lengyelország és Erdély felé irányítja a magyar szállítmányokat, forrásba
hozva a piacokat az adott tartományokban. A legnagyobb lengyel
borvásáron, a HoReCa kiállításon borműhellyel jelent meg a
gyakorlati lebonyolítást végző Vinum Primatis Részvénytársaság, s
ezzel az utóbbi évtizedek legnagyobb lengyelországi magyar
borbemutatkozását bonyolították el.
Abban az
országban egyébként, ahol sok évszázados közmondás, hogy a lengyel és a
magyar két jó barátként együtt harcol és issza borát.
Késő ősszel Krakkóban rendezték meg a Magyar Borok Hetét, s
itt kereskedők,
borszakértők csöppenhettek bele a legalább fél évezredre visszanyúló
magyar-lengyel borhagyomány világába.
A másik
térségben, a Szent Korona örök tartományában, Erdélyben a Tusnádfürdői
Szabadegyetem keretein belül önálló borsátort állítottak föl, és
itt a Kárpát-medence sok-sok magyar értéke közül a borra hívták föl azok
figyelmét, akik egyébként is szívesen ízlelik meg ezeket az
értékeket. Körúton mutatták be a nagyobb erdélyi városokban szakíróknak,
étterem-tulajdonosoknak, kereskedőknek a magyar bormesterek
alkotásait.
Belső-Magyarországon
két borvidéket karoltak fel az utóbbi időben: a már Hamvas-fürt díjas
Neszmélyt, valamint a Balaton-felvidéket. A Balatoni Szőlő- és Borkultúra
Egyesülettel együttműködve Balatonfelvidéki Borút megrajzolásán
fáradoznak, hogy forrásba hozzák a nyugat-dunántúli borvendégjárást.
Ezzel is kapcsolódnak a Hamvas Béla-i útmutatáshoz, ő ugyanis hatvan
évvel ezelőtt már megírta: „A borok
általában ott élvezhetők maradéktalanul, ahol termettek. Ez
egészen természetes; a gyümölcs is fáról tökéletes, mert a szállítás
alatt éppen a legnemesebb és legüdítőbb olajok belőle eltűnnek. De nagy
díszeitől, mint mondják, a tengeri szállítás sem tudja megfosztani. A
legméltóbb ivási mód: a nagy ebédek és vacsorák után kis pohárral.
Lakodalomkor, mielőtt a vendégsereg elszéled, útra, Szent
János-áldásként.”
A
Prímási Borrend novemberben Szent
Márton tanácskozást rendezett Esztergomban „Az egyház szerepe a Kárpát-medencei szőlő- és borműveltség
fejlődésében” címmel. Ez a szerep nemcsak a múlt emléke, hanem a
jövőbe is vezet, mégpedig egy különleges alagúton is. A Borvidékek alagútját rendezik be ugyanis az esztergomi
Bazilika alatti pincerendszerben. A hatalmas európai értéket, a mintegy másfél évszázada
kialakított pincerendszert most részben európai uniós forrásból újítják fel. Ebben a
fejlesztésben a borászati, a muzeológusi és a vendéglátói szakértelmet házasítják, várható tehát, hogy lent a pincében a földrész egyik legmagasabb színvonalú borbirodalma alakul ki, amely
nemcsak bort, hanem élményt és műveltséget is ad majd a szakértőknek és a nagyközönségnek.
A
Primási Borrend – amely tizenkét jeles magyar kultúrférfiúból áll - most Mihály
Gábor bronz szobrát kapja elismerésként. Mihály Gábor Munkácsy-díjas művész
korábban sok-sok egyéb között a Hungaroring jelképét, a nagy
térplasztikát készítette, a Lausanne-i Olimpiai parkban a Kerékpárosok
szobrát helyezte el, ez alighanem a legismertebb műve eddig a világban.
Emellett Szent István, Szent László, a Szent Korona szobra került ki a
kezéből, és csapatnyi magyar sportoló alakját is bronzba öntötte. Minden
bizonnyal itt, Esztergomban a lehető legjobb helyen lesz a Hamvas-fürt
bordíjat megtestesítő bronz kisplasztikája is.
Nyolcadik
alkalommal adatik át ez az elismerés: Lőrincz
György, Gál Tibor, a Neszmélyi borvidék, Bock József, a Gyöngyösi
hegyközség, a Székelyhídi borszer és Szarka Gyula zenei csúcsa után
érkezett el Esztergomba a Hamvas-fürt.
Ha
ezeknek a boroknak csak fölidézni próbáljuk ízét, már akkor is érthetővé
válik, hogy miért érdemel Hamvas-fürt bordíjat a Prímási Borrend, és hogy
Hamvas Béla miért éppen A bor filozófiájában írta meg a
következőket:
„Arra
tehát, hogy a jó vallású ember fölényeskedjék, nincsen szükség.
Helyzeténél fogva amúgy is mérhetetlen fölényben van. Ki kellett végre
mondani, hogy a kereszténység nem csinált, hanem valódi
fölény; ki kellett mondani, és ki is kellett fejezni ezt, amely minden
vonalon öröktől fogva megvolt, és meg is lesz.”
Molnár
Pál
kuratóriumi
elnök
VISSZA
A CÍMOLDALRA
|
|
Szőlőműves
Ghymes-énekes
„Amikor az ember iszik, az érkező kis
géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják” – írta Hamvas
Béla A bor filozófiájában. Énekművész vehette át pénteken – november 7-én –
a Magyar Írószövetség klubjában az idei Hamvas-fürt borművészeti díjat: Szarka
Gyula, a Ghymes együttes énekese.
„Az
ének és a bor e híres bölcselet szerint is zamatos házasítást alkot.
Tükrösen, áttetszően érzékeljük ezt akkor, amikor Szarka Gyula borénekeit
halljuk” – mondta a laudációban Molnár Pál újságíró, a Hamvas-fürt
kuratóriumának elnöke.
A
Felvidéken született, s ma is ott élő Szarka a bor ügyében jó iskolába
került: munkája révén a kilencvenes években nagyon sok időt töltött
Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban.
Ekkor keveredett bele a bor ügyeibe. Ám azt vallja, hogy az igazi ízeket a
Kárpát-medencében, a magyar borokban találta meg. A világ legtermészetesebb
dolgának tartja, hogy az embernek a szülőföld ízei, zamatai a
legkedvesebbek és legfontosabbak. Hagyományt, kultúrát, irodalmat és
zenét fedezett föl a magyar borban. Ennek tanúbizonyságát adta az idei
Bálint napon, amikor Budán a Gellért szállóban a Balassi-kard átadásán a
reneszánsz költő strófáit énekelte, köztük a legendás verssort: Jó borokkal
töltött aranyos pohárok járjanak mi közöttünk. Ezen a rendezvényen már
saját borait is bemutatta a közönségnek.
Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Hamvas-fürt
kisplasztika alkotója a bronz műalkotás átnyújtása előtt elmondta: hosszú
évek óta kedvence a Ghymes együttes, és különösen nagyra értékeli Szarka
Gyula két szóló lemezét: a 2004-ben kiadott Alku című gyűjteményt – benne
Balassival -, és a tavaly megjelent Bor és leányka című CD-t: mindkét
kiadvány aranylemez lett.
Szarka Gyula a díj átvételekor kifejezte, hogy a borkultúrát kiemelten
fontosnak tartja a mai világban, és különösen nagy örömmel tölti el, hogy
kitüntetésének alkalmával a magyar borászat több nagysága is megjelent a
rendezvényen. Két Petőfi-bordalt mutatott be: a másodikat már a közönséggel
együtt énekelte a Hamvas-fürt díjas énekművész.
Maga a rendezvény fölidézte Hamvas
Béla sorait: „A vérben megvan a vasárnap és az arany, és az é-hang is.
Olyan skála ez, amelyen bármelyik hangot szólaltatom meg, az egész
hangrendszer megzendül, a hangokhoz való rokonság arányában harmonikusabban
és erősebben, vagy széthangzóbban és rejtettebb módon, de fel- és al-hangként,
minden hang egyszerre énekelni kezd.”
Laudáció
2008
„Minden
borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg,
hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé
kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők
énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől
majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja” –
írta Hamvas Béla A bor filozófiájában.
Kedves
hölgyeim és uraim!
Az
ének és a bor e híres bölcselet szerint is zamatos házasítást alkot.
Tükrösen, áttetszően érzékeljük ezt akkor, amikor Szarka Gyula
borénekeit halljuk. A gitáros dalnok 1962. májusában született a
Felvidéken. Gyermekkorát egy mátyusföldi kis faluban, Királyrévben,
töltötte szüleivel és öccsével. Tanulmányait a pozsonyi magyar
gimnáziumban, majd a Nyitrai Konstantin Egyetemen végezte. Itt
alapították öccsével, Tamással, 1983-ban – tehát épp negyedszázada - a
Ghymes együttest, amely a mai napig meghatározó része életüknek.
A következő legfontosabb időpont 1989, amikor családot alapított.
Feleségével, Zsuzsával és két gyermekükkel, Zsófiával és Mátyással – akik
szintén fontos alkotások életműben! - azóta is a Kis-Duna partján,
Nádszegen élnek.
A Ghymes együttessel ez idáig 14 lemezt jelentetett meg, amelyek mindegyike
arany vagy platina lett. Megjelent 2 szólólemeze, Alku, 2004ben, - valamint
tavaly, az ebben a mostani körben a legfontosabbnak tekintett lemez: a Bor
és lányka.
Arany!
lemez lett ez utóbbi is, amelyik most bronz-szobrot hoz az alkotónak.
A
bor ügyében jó iskolába került: munkája révén a kilencvenes években
nagyon sok időt töltött Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában
és Spanyolországban. Ekkor keveredett bele a bor ügyeibe. Ám azt
vallja, hogy az igazi ízeket a Kárpát-medencében, a magyar borokban találta
meg. A világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az embernek
a szülőföld ízei, zamatai a legkedvesebbek és legfontosabbak.
Hagyományt, kultúrát, irodalmat és zenét fedezett föl a magyar borban.
Ennek tanúbizonyságát adta az idei Bálint napon, amikor Budán a Gellért
szállóban a Balassi-kard átadásán a reneszánsz költő strófáit énekelte,
köztük a legendás verssort: Jó borokkal töltött aranyos pohárok járjanak mi
közöttünk. Ezen a rendezvényen már saját borait is bemutatta a közönségnek.
Jó sorsa ugyanis úgy hozta, hogy néhány éve van egy kis szőleje és egy
pincéje a Szent-György hegyen, a Balaton-felvidéken. Jeles borász barátai:
Kovács Zoltán, Jásdi István, Laposa József és Takler Ferenc szerint is jó
úton halad.
Mihály
Gábor bronz szobrát veheti most át Szarka Gyula. Mihály
Gábor Munkácsy-díjas művész korábban sok-sok egyéb között a Hungaroring
jelképét, a nagy térplasztikát készítette, a Lausanne-i Olimpiai parkban a
Kerékpárosok szobrát helyezte el, ez alighanem a legismertebb műve eddig.
Emellett Szent István, Szent László, a Szent Korona szobra
került ki a kezéből, és csapatnyi magyar sportoló alakját is bronzba
öntötte. Vélhetően a felvidéki Nádszegen a lehető legjobb helyen lesz az
idei Hamvas-fürt bordíjat megtestesítő bronz kisplasztikája is.
Az
idei kitüntetett felidézi Hamvas Béla fontos sorait: „A vérben megvan a
vasárnap és az arany, és az é-hang is. Olyan skála ez, amelyen bármelyik
hangot szólaltatom meg, az egész hangrendszer megzendül, a hangokhoz való
rokonság arányában harmonikusabban és erősebben, vagy széthangzóbban és
rejtettebb módon, de fel- és alhangként, minden hang egyszerre énekelni
kezd.”
Pesten,
2008. november 7-én
|