Leroggyant bástya - Nándorfehérvár elesett

„A Szent Korona és Boldogasszony Szűz Mária országában - Állásfoglalás a Magyar Nemzet hiteles történelmét, a magyar nemzeti öntudatot megerősítő történelmi játék- és dokumentumfilmek készítéséér” – ezzel a címmel nyújtottak be petíciót a széles nyilvánossághoz neves magyar filmesek, köztük Puszt Tibor Szkíta Aranyszarvas-díjas filmrendező. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

- Mester, „Elég volt a Magyarság meggyalázásából! A Magyar Nemzet történelme, műveltsége, kultúrája népművészete, anyanyelve iránti elkötelezettség fölötte áll a mindenkori pártpolitikának” – írják Önök. Szűk ötven éve „utolsó csatlósnak” címkézték a magyar társadalmat. Csak szellemi azonosság van-e az utolsó csatlósozók és az utolsó bástyázók között?

- Furcsa helyzetbe vagyunk: még mindig azok ideológiák határozzák meg jelenünket, amelyeket 1945 és 1949 között lefektettek: Andics Erzsébet, Molnár Erik és Mód Aladár. Amikor  utolsó bástyát írnak, akkor az a szellem bent van a szerzők tudatában, nem tudják, hogy amit ismernek és olvasnak,  azt áthatja a marxista megközelítés. Itt kapcsolódik be a szándék, az alkotók megközelítése: ők nem egy közösségi filmet, hanem „az egyén tragédiájának bemutatása a közösségben” történet készítenek. Nem hősökről szól a történet, hanem antihősökről. A bajt én ott érzem, hogy nem érzik át  Nándorfehérvár ikonikus jelentőségét: a keresztény mítoszát. Nem látják: vallásosság eltér az emberek lelkében, a keresztény kultúra követésétől, a keresztény mítoszok lelkünkben elfoglalt helyétől. Az mindegy, hogy az alkotók nem érzik a társadalmi elvárást, az rendben van, de a megbízottak, akik az államot képviselik, az állam kultúrpolitikáját alakítják, nem támogathatnak olyan filmet, amely az állam és nemzet polgáraiban ellenérzést vált ki.

- „...aki nem büszke arra, hogy magyar; aki nem büszke arra, hogy több ezer éves történetünkben, történelmünkben megmaradtunk; aki nem büszke arra a nyelvre, műveltségre, kultúrára és népművészetünkre, amely egyedülálló; az ne készítsen állami forrásból, az adófizető állampolgárok pénzéből HAMIS történelmi játékfilmet!" - fogalmaznak petíciójukban. A hatalmas pénz megszerzésén kívül mi lehet még a "készítők" célja?

- Először is az valóban hajtja mindig a filmeseket, hogy ki csinálja a legdrágább filmet. Ez mint egy hagyomány gyűrűzik át a kommunista filmgyártásból, mint  értékmérő. Másodszor úgy gondolom,  amikor egy ilyen filmet akar valaki készíteni, már a megírásakor rengeteg kutatást és tanulmányt kell készíteni. Nagy példák vannak erre, nem akarok mást megidézni, mint Gárdonyit, aki regénye megírásakor rengeteg kutatást végzett, vagy Várkonyit, akinek Nemeskürty tanár úr sok történészt (pl. László Gyula) biztosított a film elkészítéséhez. Ilyen a nemzeti szempontból fontos filmet nem lehet csak egy filmként megírni. Kell egy komoly regény, egy történelmi tanulmány. Ez egy hosszú folyamat, egy ilyent írni, de ha Nándorfehérvárról akarok filmet csinálni, kicsit könnyebb, ott van a Hunyadiak történetét író Bán Mór, aki rengeteg tényt felkutatott, vagy számítógépes grafikával készült változat szerzői. Akik már évek óta foglalkoztak történettel. A könyvet megismerve van benne egy kis filmes okosság.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. „Az utolsó bástya rekordösszegű, hétmilliárdra tervezett film minden elemében meghamisítja a magyar történelem e dicső fejezetét, és manipulatív eszközökkel rombolja a nemzeti öntudatot” - írják Önök. Az európai Balassi-folyamat civil mozgalom, az utolsó bástyáról készülő filmet – egyébként Nándorfehérvár nem az utolsó bástya volt – állami pénzből forgathatják. Baj-e, és ha igen, miért baj, ha a civil és az állami irány szögesen eltérő?

- Ez a film és szelleme a multikulturális trendnek felel meg. Én azt gondolom, nem mehet ennyire szembe a politikával és az emberekkel. A döntéshozók azt hiszik, hogy megkérdőjelezhetetlen felhatalmazást kaptak. Azt sem lehet átugrani, hogy ők is valamilyenek: valamilyen ízléssel, felfogással rendelkeznek. Az ott ülő emberek közelebb vannak a multikulturális világhoz, mint a nép-nemzeti gondolathoz. A Vajna által felállított struktúra a rendszerváltás óta a legjobb, de működésében az üzleti modellt alkalmazza. Ez azonban az állam által támogatott filmgyártás. Igazán nincs elvárás, hány és milyen  film készüljön. Alapproblémák vannak, amelyek ehhez a deformált működéshez vezetnek. Az ellenzék nem szokott arról beszélni, hogy hívei közül hányan rajzolnak keresztet a kenyér hasára, mielőtt megszegnénk, és hány hívüknek a legfontosabb a magyar himnusz, és a déli harangszó. Ez kéne figyelembe venni.

© 2019 PrésHáz

Please publish modules in offcanvas position.