Szolzsenyicin titka

Lélek és szögesdrót - Szolzsenyicin magyar ecsettel. Ezzel a címmel írt könyvet az orosz író születésének 100 évfordulójára Domonkos László esszéista. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

- Mester, a könyvet kézbe vevő olvasó - Önt ismerve - esszére számít. Ám amikor a végére ér, az az érzése támad, hogy eggyel nemesebb műfajt: regényt olvasott. Miért?

- Hát ha ez érződik, erről alighanem egyedül Szolzsenyicin tehet. Olyan szuggesztív, olyan nagyhatású az életműve, hogy minden bizonnyal a rám gyakorolt – igen régi keletű – hatásnak köszönhető, hogy regénynek vagy legalábbis így-amúgy „regényesített” monográfiának (vagy valami hasonlónak) olvasható a könyv. Tény, hogy igen nagy örömmel, kedvvel és élvezettel írtam...

- Tudjuk, hogy a nyolc évig a 20 millió embert elpusztító Gulágon sínylődő orosz író sokat beszélgetett a kilenc évig a Gulágon raboskodó Rózsás Jánossal, s ezt fő művében, A Gulág szigetcsoportban meg is írja. Az azonban agyonhallgatott tény, hogy 1952 februárjában a láger kórházában rákműtétet végző Várkonyi Ferenc magyar orvos mentette meg a hatalmas tehetség életét. Azaz Várkonyi Ferenc nélkül nem lett volna Iván Gyenyiszovics egy napja, nem lett volna A Gulág szigetcsoport vagy az Együtt című gigantikus mű. Ez a tényt miért hallgatja el a magyar irodalomtörténet is?

- Valóban egyáltalán nem ismert ez a tény (sem). Rózsás János említi meg Sára Sándor filmjében, a Nehézsorsúakban Várkonyi Ferenc nevét, de mivel az orvosról semmi sem olvasható az általa összeállított monumentális Gulag lexikonban sem, okkal feltételezhető, hogy még ő is csak a puszta tényt ismerte, részleteket nem vagy alig. Az információhiány is gyakran okoz elhallgatást, noha gyakran ennél "álnokabb" okok is vannak...

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Sztálin halálának valós mögöttesét, minthogy ez a halál jelentős hatással volt a magyar történelemre, miért kell fölfedeztetnünk a mai magyar fiatalokkal?

- Sztálin halálának valós mögötteseit illetően már okkal gondolhatunk különböző „gyanús” tényezőkre. A mai napig bűnnek kiáltatik ki, ha a globalizmus összefüggéseit akarja bárki feszegetni. Sztálin élete utolsó időszakában Hitlert megközelítő méretekben és intenzitással lépett föl, a komoly politikai befolyással rendelkezőkben félelmet keltett, részben pedig még túl közeli volt a Hitler-rettenet, az a sokk, amit okozott. Szolzsenyicin a rá jellemző éleselméjűséggel és mély elemzőkészséggel világít rá erre, és van bátorsága ahhoz is, hogy kimondja: a történelem pozitív irányú alakításában (Sztálin halálában) a védekezésre kényszerültnek is lehet szerepe... Valóban nem ártana, ha ilyen és hasonló súlyú történelmi igazságokkal is szembesülnének a mai magyar fiatalok...

© 2019 PrésHáz

Please publish modules in offcanvas position.